Az M4 Sherman a második világháború amerikai nehézsúlyú médiuma volt. Az első prototípusok 1941-ben készültek, a sorozatgyártás 1942-1945 között folytatódott. Összesen mintegy 49 000 példány készült ebből a harckocsiból az összes változatból, ami a második világháború egyik legtöbbet gyártott tankjává és a szövetséges hadseregek felszerelésének legfontosabb harckocsijává teszi a konfliktus során. Az M4 Shermant az M4A1 egymotoros változata hajtottaContinental R 975 C4400 LE teljesítménnyel. A jármű fegyverzete - változattól függően - egy 75 mm-es M3 ágyú vagy egy 76 mm-es M1 ágyú vagy egy 105 mm-es M4 tarack és két 7,62 mm-es Browning1919A géppuska volt. A gyalogság a két világháború közötti időszakban és a szeptemberi hadjárat során a lengyel fegyveres erők legnagyobb létszámú és egyik legfontosabb alakulata volt. Az 1939. szeptemberi hadjárat során a lengyel gyalogság hadműveleti alapegysége - mint szinte minden akkori európai hadseregben - egy hadosztály volt, amelynek mozgósítás után körülbelül 16 500 katonát kellett elérnie. Alapvető csapásmérő ereje három gyalogezred volt, amelyeket lég- és páncéltörő tüzérség (27 37 mm-es ágyú főállásban) és könnyű- és nehéztüzérség (24 vagy 12 db 75 mm-es ágyú teljes munkaidőben, 12 vagy 24 db 100 mm-es ágyú) támogattak. , 3 db 105 mm-es ágyú és 3 db 155 mm-es tarack). Hozzá kell tenni, hogy a lengyel gyaloghadosztály sok hiányosságot mutatott a német hadosztályhoz képest. Először is kevesebb géppuskával és mindenekelőtt könnyű- és nehéztüzérséggel rendelkezett. Ráadásul a Wehrmacht esetében ez utóbbiak lényegesen jobban felszereltek gépjárművekkel, ami javította a mobilitásukat, és sokkal jobb kommunikációs és kommunikációs eszközökkel rendelkeztek. Például: a német gyalogos hadosztálynak 938 főállású gépkocsija volt, míg a lengyelnek csak 76 gépjárműve! Ez mindkét alakulat csatatéren való hatékonyságát, valamint tűzerejüket és mobilitásukat jelentette.A Fallschirmjäger a két világháború közötti időszak és a második világháború német légideszant egységeinek gyűjtőneve. Az első ejtőernyős egységet 1936-ban szervezték meg a náci Németországban - talán az előző évi szovjet manőverek során végzett megfigyelések eredményeként. Az első ejtőernyős osztagot Herman Göring kezdeményezésére hozták létre, és a Luftwaffe-hoz osztották be. Egy évvel később (1937) az első ilyen típusú egységet a Wehrmachtnak, pontosabban a szárazföldi haderőnek rendelték alá. 1938-ban ezeket az egységeket egyesítették és kibővítették, hogy létrehozzák a 7. repülési hadosztályt Kurt Student tábornok parancsnoksága alatt. Ejtőernyős gyalogságból, vitorlázórepülőgépek szállítására kiképzett csapatokból és repülőgépekkel a csatatérre szállított gyalogságból állt. A második világháború során több Fallschirmjäger egységet hoztak létre, köztük 1943-ban a 7. repülőosztály bázisán megalakult az 1. és 2. ejtőernyős hadosztály. Az 1939-1941 közötti időszakban a német Fallschirmjägert rendeltetésszerűen használták (pl. 1940-ben a nyugat-európai harcok során), de az 1941-es krétai harcok során elszenvedett súlyos veszteségeket követően megkezdték a német ejtőernyős csapatok. elsősorban elit gyalogsági egységként használták, mely szerepkörben nagyon sikeresnek bizonyultak, kiérdemelték a "Zöld Ördögök" becenevet a szövetségesek körében.Batalia, amelyet Lengyelországban Monte Cassino-i csataként ismerneklényegében a szövetséges és a német hadsereg közötti összecsapások és csaták sorozata, amely 1944. január 17. és május 19. között zajlott a mai Olaszország területén. Egyszerre, 1944 májusában körülbelül 105 000 ember vett részt a csatában. szövetséges katona és kb.80 ezer. német katonák. A szövetségesek részéről a hadművelet főparancsnokát Harold Alexander tábornagy, német részről pedig Albert Kesserling tábornagy gyakorolta. Míg a lengyel fegyveres erők 2. hadtestének parancsnoka, aki Monte Cassinonál megtörte a német védelmet, Władysław Anders tábornok volt. A Liri folyó völgye és a közelében található Monte Cassino domb (a környék többi dombjával együtt) természetes akadályt jelentett, megállíthatta a Dél-Olaszországból északra, Róma felé vonuló sereget. Albert Kesserling jól tudta ezt és emiatt nem sokkal a szövetségesek szicíliai és dél-olaszországi partraszállása után elrendelte ezen a területen egy erődöv, az ún. A Gustav Line. Ez a vonal hatékony akadálynak bizonyult a szövetségesek 1944. január 17-én kezdődő támadásainak megállításában. Az ezt követő, 1944 február-áprilisában végrehajtott támadások, bár feszültek a német pozíciókban, nem értek véget áttöréssel. A végső áttöréssel végződő támadást, amelyben óriási szerepe volt a lengyel hadseregnek, 1944. május 12-én indították meg, és május 16-án folytatódtak. Végül május 18-án átvette a Monte Cassino-i bencés kolostor romjait. A csata győzelmének szimbolikus pecsétje a bugle call lejátszása volt a Monte Cassino dombról. Másrészt a 2. hadtest katonáinak hősiességét nagyra értékelte Sándor tábornagy, aki a csata után azt mondta: "[…] Ha választhatnék bármely katona közül, akiket a parancsnokságom alatt szeretnék, titeket, lengyeleket választanék.”

Italeri Montecassino Apátság 1944 - A Gustav-vonal Megtörése Csatakészlet Műanyag Modell 1:72

Termékinformáció

Paraméterek