<p>Miért nem beszélünk az egyik leghalálosabb pszichés betegségről, az evészavarról? „Bárcsak sikerült volna kórház nélkül is. De ez a valami sajnos túlságosan is eluralkodott rajtam. Ez a betegség iszonyatos. Olyan, mintha egy parazita lakna az agyadban, és minden egyes lenyelt falat után életre kelne. A végén már annyira kínzó ez az érzés, hogy inkább nem eszel, és elviseled az éhséget, mint hogy bármilyen ételt a szádba vegyél, megrágj és lenyelj. Aztán ha mégis ettél, jön az önostorozás, az undor saját magadtól, a vécé fölé görnyedsz vagy hashajtót szedsz be, hogy a mérleg mutatója a számodra kedvező irányba mozduljon. És mi történik, ha eléred az álomsúlyt? Na, olyan soha nincs. Eltorzul a világ, és egész nap csak azon a bizonyos számon fogsz gondolkozni. Nem érdekelnek se barátok, se család, se buli. Nem érdekel semmi. Megszűnik minden. »Hány kalória?« »Mennyit ehetek még?« Este aztán lelkiismeret-furdalásod lesz amiatt, hogy keveset eszel, megfogadod, hogy többet fogsz enni. Hazudsz nemcsak a hozzád közel állóknak, hanem saját magadnak is. Aztán egyik nap arra ébredsz, hogy a mérlegnek sem hiszel, hogy nem mindegy, milyen tányérból eszel, és mivel, mikor, mennyi ideig. Úgy fekszel le este, hogy akkor jutalmazod magad, ha korog a gyomrod. Minél többet fogysz egyik nap, annál többet szeretnél másnap. Néhányan biztosan megkérdezik majd, miért teszem ki ezt az egészet az ablakba, hogy boldog-boldogtalan csámcsoghasson rajta. Nos, ha észhez kap akár egy lány vagy fiú, aki ugyanebben a cipőben jár, mint én, akkor elértem a célomat. Hogy megkérdeztem-e magamtól, mindez megérte-e? Minek? Én már tudom a választ. Életem eddigi legnagyobb harcában győztem, és hátrahagytam azt a dolgot, ami abból táplálkozott, hogy én éheztem.”</p>

Szerző

Nyelv

Műfaj

Gyártó

Kiadás éve

Formátum

Kiadó

<p>Mi&eacute;rt nem besz&eacute;l&uuml;nk az egyik leghal&aacute;losabb pszich&eacute;s betegs&eacute;gről, az ev&eacute;szavarr&oacute;l? &bdquo;B&aacute;rcsak siker&uuml;lt volna k&oacute;rh&aacute;z n&eacute;lk&uuml;l is. De ez a valami sajnos t&uacute;ls&aacute;gosan is eluralkodott rajtam. Ez a betegs&eacute;g iszonyatos. Olyan, mintha egy parazita lakna az agyadban, &eacute;s minden egyes lenyelt falat ut&aacute;n &eacute;letre kelne. A v&eacute;g&eacute;n m&aacute;r annyira k&iacute;nz&oacute; ez az &eacute;rz&eacute;s, hogy ink&aacute;bb nem eszel, &eacute;s elviseled az &eacute;hs&eacute;get, mint hogy b&aacute;rmilyen &eacute;telt a sz&aacute;dba vegy&eacute;l, megr&aacute;gj &eacute;s lenyelj. Azt&aacute;n ha m&eacute;gis ett&eacute;l, j&ouml;n az &ouml;nostoroz&aacute;s, az undor saj&aacute;t magadt&oacute;l, a v&eacute;c&eacute; f&ouml;l&eacute; g&ouml;rnyedsz vagy hashajt&oacute;t szedsz be, hogy a m&eacute;rleg mutat&oacute;ja a sz&aacute;modra kedvező ir&aacute;nyba mozduljon. &Eacute;s mi t&ouml;rt&eacute;nik, ha el&eacute;red az &aacute;loms&uacute;lyt? Na, olyan soha nincs. Eltorzul a vil&aacute;g, &eacute;s eg&eacute;sz nap csak azon a bizonyos sz&aacute;mon fogsz gondolkozni. Nem &eacute;rdekelnek se bar&aacute;tok, se csal&aacute;d, se buli. Nem &eacute;rdekel semmi. Megszűnik minden. &raquo;H&aacute;ny kal&oacute;ria?&laquo; &raquo;Mennyit ehetek m&eacute;g?&laquo; Este azt&aacute;n lelkiismeret-furdal&aacute;sod lesz amiatt, hogy keveset eszel, megfogadod, hogy t&ouml;bbet fogsz enni. Hazudsz nemcsak a hozz&aacute;d k&ouml;zel &aacute;ll&oacute;knak, hanem saj&aacute;t magadnak is. Azt&aacute;n egyik nap arra &eacute;bredsz, hogy a m&eacute;rlegnek sem hiszel, hogy nem mindegy, milyen t&aacute;ny&eacute;rb&oacute;l eszel, &eacute;s mivel, mikor, mennyi ideig. &Uacute;gy fekszel le este, hogy akkor jutalmazod magad, ha korog a gyomrod. Min&eacute;l t&ouml;bbet fogysz egyik nap, ann&aacute;l t&ouml;bbet szeretn&eacute;l m&aacute;snap. N&eacute;h&aacute;nyan biztosan megk&eacute;rdezik majd, mi&eacute;rt teszem ki ezt az eg&eacute;szet az ablakba, hogy boldog-boldogtalan cs&aacute;mcsoghasson rajta. Nos, ha &eacute;szhez kap ak&aacute;r egy l&aacute;ny vagy fi&uacute;, aki ugyanebben a cipőben j&aacute;r, mint &eacute;n, akkor el&eacute;rtem a c&eacute;lomat. Hogy megk&eacute;rdeztem-e magamt&oacute;l, mindez meg&eacute;rte-e? Minek? &Eacute;n m&aacute;r tudom a v&aacute;laszt. &Eacute;letem eddigi legnagyobb harc&aacute;ban győztem, &eacute;s h&aacute;trahagytam azt a dolgot, ami abb&oacute;l t&aacute;pl&aacute;lkozott, hogy &eacute;n &eacute;heztem.&rdquo;</p>

Katona Fruzsina - Harc az életért falatról falatra

Termékinformáció

Paraméterek